The Saboteur
(PlayStation 3)
Előszó:
A Pandemic stúdió utolsó játéka, ami az én szememben iszonyat jóra sikerült, mivel a 2. világháborús game-ek a szívemhez közel állnak. Lássuk mennyire lett jó ez a záró játék.
Grafika:
A játék 2009-es megjelenésű és hát az akkori játékokhoz képest szegénynek eléggé “visszafogott” a grafikája, de szerintem valahogy mégis passzol ehhez a világhoz. Annyit illik tudni hogy az elején minden fekete fehérben játszódik, mert ez képezi a nácik által megszállt területet és ezeket kell felszabadítani. És ahogy haladunk a game-el úgy kezd átszínesedni a játék, és ott ahol még nincs felmentve a nép ott egy szinte észrevehetetlen szín átmenetet kapunk ami nagyon feeling-essé teszi a játékot. A karakterek eléggé sok színűek, itt az ellenfelek se rokonok. Úgyhogy ebben legalább rágyúrtak erre is. Az autók is szépek, igaz hogy törésmodell az kb. semmi, én legalábbis nem vettem nagyon észre. A táj is szépen a környezet is a házak is szóval egy ilyen “'10” pontos.
Irányítás:
Hát az irányítással kicsit megizzasztott néha mikor a házak falán ugráltam (erre kitérek egy cikkel lentebb), ugyanis lehet kötelekre ugrálni, de csak úgy hogy a ház tetejéről, szóval a földről felugorva, vagy a falról ráugorni azt felejtsük és ha a ház tetejéről mellé ugrunk akkor bizony esés van, még szerencse, hogyha jól ugrunk akkor elkapja a kötelet. Ami még idegesített az a Sniper mód ugyanis a játékosunk nem tudja a lélegzetét vissza fogni így szinte célozni olyan mint a búcsúba, ami 1-2 küldetésnél elég szar dolog. Ezeket eltekintve minden rendben van, szépen lehet a falakon mászni a járműveket is szépen lehet irányítani.
Játékélmény, harcrendszer:
Na akkor. Mikor elkezdtem vele játszani hatalmas meglepetés fogadott hogy a házakat meglehet mászni. Folytatnám azzal, hogy a 2. Világháborús témájú dolgok alapból bejönnek, igaz volt dolgom igazán szar játékkal játszani, de ez egy “újdonságnak” mondható, mert eddig igazán csak a CoD féle 2. VH-s típusú játékok voltak. Igaz hogy a The Saboteur az meg erős GTA féle játékmenettel rendelkezik. Ami nem mondom, hogy rossz, mert így iszonyat hosszú játékidővel rendelkezik a játék, de akinek a GTA már a könyökén jön ki annak ez most nem volt valami örömhír. Amire felfigyeltem és a GTA –ba is jelen volt az az, hogy némely járművet akkor dobott be a pályára mikor arra járok és néha a célzás félre megy és a kocsi ugrabugrál össze vissza. Némely náci tisztünknek is annyi IQ-ja van, hogy ha Hitler látta volna őket a sorozásnál már biztos, hogy mentek volna munkatáborba. :D Mint ezelőtt már említettem a fegyverek közül egyedül a snipernek van iszonyat célzása a többivel elég szépen lehet irtani a népet. Ami még tetszik, hogy a mellék küldetésekben, őrtornyokat, refiket, tankokat kell “szabotálnunk” ami még egy lapáttal rádob az élvezetre és a hangulatra. Hála isten egy elég nagy térképünk van közül 1000 vagy több szabotálható dolgokkal úgyhogy nem egy 5 percet lehetünk el vele presze ha nem unjuk meg. De azért a fő sztori se egy 4 órás kaland legalább egy 5-6 óra biztos kell mindenkinek. Ja és még valami, az alap játékhoz kapunk egy kódot amit beváltva egy DLC-t szedhetünk le ingyen és bérmentve. (1 DLC van a game-hez úgyhogy nagy tippelgetés nincs, hogy melyiket kapjuk meg)
Végszó:
A The Saboteur egy jó játék. Mondjon bárki bármit, hogy elavult a grafikája, vagy már a könyökünkön jön ki a 2. VH témájú game-ek. A Pandemic szépen oda tette magát és egy remek búcsú játékkal köszönt el a gamer társadolomtól!
Értékelés:
Pro:
- 2. világháború
- Szép grafika, hatalmas bejárható terület
- Hosszú játékidő
- Jópofa trófeák
- Jobb PS3-as port (DaftPete szerint :D) [Szerintem egyforma]
Kontra:
- Kisebb grafikai bug-ok
- Erősen GTA feeling-es játékmenet (még bug-okban is)
- Néhol nehézkes irányítás
Szerintem: 8,8
Eddigi tesztjeim:
- Mirror's Edge
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése