DonBlogger
Minden ami Don, illetve a Plaincard PlayStation Fórum hivatalos blogja
2010. november 8., hétfő
Éssssss íme az új Blog!
2010. november 4., csütörtök
Infók
2010. október 26., kedd
God of War: Ghost of Sparta teszt
God of War: Ghost of Sparta
(PlayStation Portable)
Előszó:
Tehát íme a Premier játék, az országban talán elsőnek! Íme a God of War széria legújabb darabja a God of War: Ghost of Sparta!
Grafika:
Egy szó! Eszméletlen! Sokat turbóztak az előző verzió textúráján és egy részletes grafikájú szép PSP-s játékot kaptunk. A táj is szinte hihetetlenül kidolgozott ott volt egy kis ledöbbenésem, és nézelődtem a tájba is. Az ellenfelek is szépen kivannak dolgoznak vannak új ellenfelek is meg vannak kicsit átalakított ellenfelek is. Ami még nagyon bejött az Kratos kardjának grafikájának a kidolgozása ezalatt azt értem hogy pl ha egy erősebbet becsapunk a földbe akkor körülötte fényesednek a dolgok (föld, fal, kövek stb.) Egyszóval nagyon oda tették magukat a készítők.
Játékélmény, harcrendszer:
Nem sok olyan játék van ami a jó grafika nem megy a játékidő rovására, ez a játék nem ebbe tartozik, a készítőknek igazuk volt mikor azt mondták, hogy nem csak egy jobb grafikát kapunk hanem egy hosszabb játékmenetet is. Nincs unalmas mászkálások, rengeteg akció van benne és rendes sztori menettel ellátva. Ami még meglepetést okozott, hogy a töltés – mentés idő szinte 1 másodperc alatt végbe megy úgyhogy nincs malmozás addig ameddig betölt a game. A Ghost of Sparta-ba rengeteg új képességünk van amik nagyszerűek, és szépek. Nem nagyon szoktak használni őket mert általában az alap “tőrrel” megyek azt vágok akit csak lehet, de itt élvezet volt vele játszani. Egyes pályákon is szinte élmény volt játszani, mikor tengeren vagyunk és a hajóba csapkodnak a villámok miközben osztod az ívet és valami hihetetlen. Ami kicsit viszont már kezd kicsit uncsi lenni, hogy a minotauruszokat eddig szinte az összes GoW-ba ugyanúgy ölünk meg ezt valahogy vagy nem akarták vagy nem tudtak rajta újítani. Ami viszont bejött, hogy itt beújítottak egy kis “auto kombó” funkciót amit eddig a kutyáknál figyeltem meg, hogy mikor rád ugornak akkor nem kell gombot nyomni hogy leszedd magadról hanem egyből leszedi és egy új kis lábas parasztlengővel eltántorítja a dologtól. Egy szó mint 100 eddig a játék 100%.os mutatóval bír.
Irányítás:
Hát erről sokat nem írok mert nincs mit kritizálni. Egyedül a grafikai BUG-oknál voltak gondok, pl néhány kövön nem lehet átugrani vagy láza csóvákon átugrani, vagy nyilazásnál többször csak a földet találtam el az ellenfél helyett.
Sztori:
Nem szokásom erről írni, de mivel itt nem a bosszúvágy a fő téma. Megpróbálom minél spoiler mentesebbre fogni a dolgot. Ugye az nem titok, hogy ebben egy kicsit a Kratos familit ismerjük meg, hogy mi a helyzet. Kiderül hogy van egy elrabolt testvérünk és most őt megyünk megmenteni. Többet nem is írok a többi legyen titok, a végére annyit, hogy sikerült a készítőknek a végére egy a “kurva anyádat” pillanatot bedobni amivel feltették a i-re a pontot.
Végszó:
Tehát a készítők ismét megmutatták, hogy egy God of War játékból szart nem lehet csinálni, még kézi konzolra se, eddig 5 GoW rész létezik a Földön és eddig mind kiváló teljesítményt értek el, csak így tovább, ha lesz folytatás.
Értékelés:
Pro:
- Egy újabb remek GoW
- Hihetelen grafika, pályák, csaták és sztori
- Új izgalmas képességek
- Gyors töltés – mentés
- Aréna! (Mint a GoW 3-ba is van)
- Hosszú játékidő, amit nem lehet megunni
Kontra:
- Egyes harcikombók, már kiöregedtek.
- Kisseb “fizikai” BUG-ok
- Mostanában nem nagyon lesz folytatás :(
Szerintem: 10++
2010. október 23., szombat
Egy kis bejelenteni való
2010. október 17., vasárnap
The Saboteur teszt
The Saboteur
(PlayStation 3)
Előszó:
A Pandemic stúdió utolsó játéka, ami az én szememben iszonyat jóra sikerült, mivel a 2. világháborús game-ek a szívemhez közel állnak. Lássuk mennyire lett jó ez a záró játék.
Grafika:
A játék 2009-es megjelenésű és hát az akkori játékokhoz képest szegénynek eléggé “visszafogott” a grafikája, de szerintem valahogy mégis passzol ehhez a világhoz. Annyit illik tudni hogy az elején minden fekete fehérben játszódik, mert ez képezi a nácik által megszállt területet és ezeket kell felszabadítani. És ahogy haladunk a game-el úgy kezd átszínesedni a játék, és ott ahol még nincs felmentve a nép ott egy szinte észrevehetetlen szín átmenetet kapunk ami nagyon feeling-essé teszi a játékot. A karakterek eléggé sok színűek, itt az ellenfelek se rokonok. Úgyhogy ebben legalább rágyúrtak erre is. Az autók is szépek, igaz hogy törésmodell az kb. semmi, én legalábbis nem vettem nagyon észre. A táj is szépen a környezet is a házak is szóval egy ilyen “'10” pontos.
Irányítás:
Hát az irányítással kicsit megizzasztott néha mikor a házak falán ugráltam (erre kitérek egy cikkel lentebb), ugyanis lehet kötelekre ugrálni, de csak úgy hogy a ház tetejéről, szóval a földről felugorva, vagy a falról ráugorni azt felejtsük és ha a ház tetejéről mellé ugrunk akkor bizony esés van, még szerencse, hogyha jól ugrunk akkor elkapja a kötelet. Ami még idegesített az a Sniper mód ugyanis a játékosunk nem tudja a lélegzetét vissza fogni így szinte célozni olyan mint a búcsúba, ami 1-2 küldetésnél elég szar dolog. Ezeket eltekintve minden rendben van, szépen lehet a falakon mászni a járműveket is szépen lehet irányítani.
Játékélmény, harcrendszer:
Na akkor. Mikor elkezdtem vele játszani hatalmas meglepetés fogadott hogy a házakat meglehet mászni. Folytatnám azzal, hogy a 2. Világháborús témájú dolgok alapból bejönnek, igaz volt dolgom igazán szar játékkal játszani, de ez egy “újdonságnak” mondható, mert eddig igazán csak a CoD féle 2. VH-s típusú játékok voltak. Igaz hogy a The Saboteur az meg erős GTA féle játékmenettel rendelkezik. Ami nem mondom, hogy rossz, mert így iszonyat hosszú játékidővel rendelkezik a játék, de akinek a GTA már a könyökén jön ki annak ez most nem volt valami örömhír. Amire felfigyeltem és a GTA –ba is jelen volt az az, hogy némely járművet akkor dobott be a pályára mikor arra járok és néha a célzás félre megy és a kocsi ugrabugrál össze vissza. Némely náci tisztünknek is annyi IQ-ja van, hogy ha Hitler látta volna őket a sorozásnál már biztos, hogy mentek volna munkatáborba. :D Mint ezelőtt már említettem a fegyverek közül egyedül a snipernek van iszonyat célzása a többivel elég szépen lehet irtani a népet. Ami még tetszik, hogy a mellék küldetésekben, őrtornyokat, refiket, tankokat kell “szabotálnunk” ami még egy lapáttal rádob az élvezetre és a hangulatra. Hála isten egy elég nagy térképünk van közül 1000 vagy több szabotálható dolgokkal úgyhogy nem egy 5 percet lehetünk el vele presze ha nem unjuk meg. De azért a fő sztori se egy 4 órás kaland legalább egy 5-6 óra biztos kell mindenkinek. Ja és még valami, az alap játékhoz kapunk egy kódot amit beváltva egy DLC-t szedhetünk le ingyen és bérmentve. (1 DLC van a game-hez úgyhogy nagy tippelgetés nincs, hogy melyiket kapjuk meg)
Végszó:
A The Saboteur egy jó játék. Mondjon bárki bármit, hogy elavult a grafikája, vagy már a könyökünkön jön ki a 2. VH témájú game-ek. A Pandemic szépen oda tette magát és egy remek búcsú játékkal köszönt el a gamer társadolomtól!
Értékelés:
Pro:
- 2. világháború
- Szép grafika, hatalmas bejárható terület
- Hosszú játékidő
- Jópofa trófeák
- Jobb PS3-as port (DaftPete szerint :D) [Szerintem egyforma]
Kontra:
- Kisebb grafikai bug-ok
- Erősen GTA feeling-es játékmenet (még bug-okban is)
- Néhol nehézkes irányítás
Szerintem: 8,8
Eddigi tesztjeim:
- Mirror's Edge2010. október 12., kedd
Mirror's Edge teszt







2010. október 7., csütörtök
PlayStation MOVE teszt






